Az érdi látogatás margójára

Mares Eszter VIII. osztályos tanuló beszámolója a "Hám János" Iskolaközpont diákjainak látogatásáról.

Egy fergetegesen vidám, filmnézéssel, beszélgetéssel teli utazás után első utunk Budára vezetett, ahol a várat, valamint a turistalátványosságokkal tarkított Óvárost néztük meg. Megcsodáltuk a Dunára nyíló páratlan kilátást, majd újra buszra szálltunk. Testvériskolánknál, az érdi Marianum iskolánál már vártak a bennünket vendégül látó családok.
Én, személy szerint a három gyermekes Kemény családhoz kerültem, akik délutáni programként elvittek a Dunára kenuzni. Izgalmas élmények után kerültünk haza és természetesen nem hagyhattuk ki a Magyarország-Finnország válogatott labdarúgó mérkőzést sem. Másnap reggel a buszra felszállva, társaim arcáról is ugyanazt az érzést olvashattam le, amit én magam is éreztem: a családdal töltött délután fantasztikus volt!

Másnapi első megállónk Mohács városa volt, ahol a Fogadalmi templomot, valamint az 1526-os mohácsi csata történelmi emlékhelyét néztük meg. Az emlékhely maga egy, a Szent Koronát formázó impozáns fogadó létesítményből és egy parkból áll, ahol fából készült sírjelek jelzik: ez egy szent hely.
Számomra nagyon megrendítő élmény volt azon a maroknyi földön állni, ahol közel ötszáz évvel ezelőtt tizennyolc ezer magyar katona, férj, családapa áldozta fel életét a haza védelmében.
Majd mindenki megkongatta a lélekharangot, és néhány perces néma csenddel tisztelgett az elesettek előtt.
A program hátralévő részében megtekintettünk és ki is próbálhattunk még néhány korabeli fegyvert, magyar és török szablyát, kardot, lándzsát, kopját, valamint egy sodronyinget.
E felemelő és mégis megrendítő élmények hatása alatt folytattuk utunkat célunk felé.

Pécsett, mely 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt, nem nehéz látnivalót találni. Elsőként a Belvárosi templomot - a Dzsámit- néztük meg, mely a török uralom alatt a Gázi Kászim nevet viselte, majd a Zsolnay mauzóleumot látogattuk meg. Az épületet 1901-ben kezdték el építeni neoromán stílusban a Zsolnay Vilmos által 1894-ben vásárolt telken. Itt helyezték örök nyugalomra Zsolnay Vilmost, a világhírű porcelánkészítőt és feleségét.
Következő célpontunk a Cella Septichora, ahol megnézhettük a római kori sírokat, a Korsós, valamint a Péter és Pál sírkamrákat. Az egy óra szabadidőt követően fáradtan bár, de szellemileg feltöltődve érkeztünk meg a Székesegyház kápolnájához, ahol az esti szentmisén mi is hálát adtunk ezért a csodás napért.



Végül a szállásunk felé indultunk, mely kissé messzebb a várostól, egy erdő övezte lelkigyakorlatos ház volt. De a kalandoknak még nem volt vége, az útviszonyok miatt gyalog kellett folytatnunk utunkat. A csütörtöki nap sem volt kevésbé izgalmas, hisz először az aradi vértanúk emlékére rendezett kiállítást volt alkalmunk megnézni. A következő program a püspöki palota megtekintése volt, ahol Udvardy püspök úr fogadott minket és együtt imádkoztunk a magánkápolnájában.
A Szent Mór Katolikus Gimnáziumban elköltött ebéd után Pécs legszebb templomát, a Székesegyházat tekinthettük meg, amelynek altemplomában nemrég találták meg Janus Pannonius sírját.
Utolsó délutánunkat ismét a fogadó családokkal töltöttük, majd másnap elbúcsúztunk vendéglátóinktól a májusi viszontlátás tudatában.